|
Keeshound
Keeshound.
A spitzfajták egyik ága, melyek a Balti-tenger vidékéről származnak. Kitűnő őrzőkutya, és különösen Hollandiában szaporították el. Elnevezése és meghonosodása mögött egy kis történelem húzódik meg. 1572-ben a hermignii csatában I. Vilmos csapatával a szabadban táborozott. Egy éjszaka sátrában mély álomba merült, amikor táborát az ellenséges csapatok megtámadták.
Kedvenc mopsz kutyája mindig mellette volt. Megnyalta gazdája arcát, hogy felébressze. I. Vilmos így csapatát összeszedve megnyerte a csatát. Ennek a győzelemnek az emlékére az orániai uralkodóház és híveik a mopszot mint kedvenc fajtát fogadták el. A XVII. század felé a nép fellázadt az orániai uralkodóház ellen, a lázadók vezére William KEES lett. Az oranista mopszkultusz ellentéteként egy ottani spitzfajtát használtak fel emblémának, s a vezérről Keeshoundnak nevezték el (ejtsd: "készhond").
A keeshound mindig figyelésre kész, soha nem marad észrevétlen előtte semmi. Az idegeneket hagyja közeledni, és a ház felé fordulva, ugatással jelzi, majd elszántan védi a házat a gazda megjelenéséig, de nem támad és nem harap. Gazdájához nagyon ragaszkodó, hűséges, figyelmes. Vadászszenvedélye is van, de ennek ellenére, mivel őrzésre, védelemre igen kitűnő, kimondottan őrzőkutyaként használják. Szőrzete egyenes, a lábak hátulsó felén zászlót alkot. Hosszú szőrrel borított farkát a hátára hajtja. A fedőszőr hegye fekete. Színe szürke és fekete keveréke. Az aljszőr világosszürke, vagy homokszínű, de nem sárga. Füle sötét, majdnem fekete, úgyszintén a háta és az arcorri része is. Magassága: kan 48 cm, szuka 43 cm.<br>
(Forrás: dr. Fábián Gyula, dr. Horváth György, id. Jilly Bertalan, dr. Kubinszky Ernő, dr. Markói Béla, dr. Ócsag Imre, dr. Sárkány Pál, dr. Szél György és dr. Tamás László: A kutya, Mezőgazdasági Kiadó, 1975)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó